FinnHun Finnish-Hungarian-English on-line dictionary and thesaurus

Dictionary

hearing []

n tárgyalás [tˈaːrɟɑlaːʃ]

n hallás [hˈɑllaːʃ]

n meghallgatás [mˈɛɡhɑlɡɑtaːʃ]

n kihallgatás [kˈihɑlɡɑtaːʃ]

n bírósági tárgyalás [bˈiːroːʃaːɡi tˈaːrɟɑlaːʃ]

n hallótávolság [hˈɑlloːtaːvolʃaːɡ]

kuuleminen [kˈuːlemɪnen]

kuuleva [kˈuːleva]

kuulo [kˈuːlo]

kuuloaisti [kˈuːloˌaistɪ]

kuulustelu [kˈuːlustˌelu]

kuunteleminen [kˈuːntelˌemɪnen]

käsittely [kˈæsɪtːˌely]

puheillepääsy [pˈuheillepˌæːsy]

tutkinta [tˈutkɪnta]

a Able to hear.

n (uncountable) The sense used to perceive sound.

n (uncountable) A proceeding at which discussions are heard.

n (countable|legal) A legal procedure done before a judge, without a jury, as with an evidentiary hearing.